WeBible

1 - Jób pedig felele, és monda:

2 - Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

3 - Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

4 - Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

5 - Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

6 - Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

7 - Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

8 - Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

9 - És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

10 - Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

11 - Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

12 - Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

13 - Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

14 - A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

15 - Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

16 - A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;

17 - Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

18 - Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.

19 - Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

20 - Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

21 - Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

22 - Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

23 - Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

24 - Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

25 - Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

26 - Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

27 - Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!

28 - Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

29 - Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

30 - Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?